Minho POV
Taemin kirohanása mindenkit meglepett.
Legfőképpen a mellettem ülő Jinkit, aki levegőt is alig vett szerintem. Neki
volt talán a legrosszabb átélni ezt az egészet. Alapból tartott Taemintől, de
ezután nem csodálkoznék, ha már rettegne.
- Szerintem kezdjünk munkához, mielőtt
véletlenül visszajön, és tényleg lepuffant minket - pattant fel a helyéről
Sehun, majd szó nélkül a többiek is. Egyikünk sem hitte azt, hogy megtenné ezt
velünk, de azért mi sem mertünk ellenkezni vele.
- Karót nyeltél? - kérdeztem az új
társam, mikor a többiek már elmentek, de ő nem volt hajlandó megszólalni. -
Jinki, nincs semmi baj, nem fog bántani - próbáltam nyugtatni szegényt, mire
legalább végre rám nézett.
- Ti miért nem féltek tőle, mármint te?
- makogta halkan a kérdést, amit éppenhogy
megértettem.
- Mert nem fog bántani. Mondjuk tegnap
azért sikerült rám hoznia a frászt, amikor rám fogta a fegyvert - ismertem be
neki. Egyszer sem csinált még ehhez hasonlót egyikünkkel sem. Biztosra vettem,
hogy csak ideges volt akkor, az apjával való drogos beszélgetésük, Kai hirtelen
megjelenése, és Onew miatt is. Az Amerikában töltött idő rendesen
lefárasztotta. Egyszerre kellett neki a kedves hírességnek és a könyörtelen maffiavezérnek lennie. Szegénynek nem sok ideje maradt
pihenésre, erre miután hazajött, egy halom dolog zúdult a nyakába.
- Te régóta ismered már őt, nem? - lazított
egy kicsit a testtartásán. Mellettem szerencsére
nem félt, annak ellenére sem, hogy én lőttem le, és miattam került erre a
helyre.
- Tudod, akkoriban még ő is csak egy
átlagos gyerek volt. Az édesanyja elhagyta őket, de ott volt neki a kishúga és
az apja. Akkor olyan volt, mint most, amikor a hírességet alakítja. Mindig
mosolygott, kedves volt, sokat szórakoztunk együtt - meséltem neki azokról az
időkről. Valahogy néha azt kívántam, bárcsak minden olyan lenne, mint akkor.
Bár én már abban az időben is a maffia leendő tagja voltam.
- Akkor hogyan lett belőle ez? - utalt
a mostani helyzetre. - Minden a húga halála miatt?
- Imádták egymást, Onew. Taemin
mindennél jobban szerette őt, erre a saját szemével látta a holttestét. Nem
csoda, hogy ez lett. Megfogadta az apjának, hogy bosszút áll, aki emiatt
elmondta neki a sötét valóságot a családról. Az elején nagyon felénk volt,
szinte minden nap egy újabb trauma érte, amikor közölték az apjával, hogy kiket
öltek meg. Ezután bízta rám az apja, és lettünk nagyon jóban. A másik ilyen
személy Tao, ő többször mentette meg az életét, mint bárki. Az évek elteltével
pedig egyre könyörtelenebb lett. Már nem hatotta meg az emberek halála, még a
sajátjai sem. Csak a bosszú élteti - meséltem el neki röviden a főnökünk
életét. Jinki arcán látható volt, hogy sajnálta őt.
Sajnos mind így voltunk vele. Taemin amikor egyedül volt, és éppen egyik feladatát sem
kellett ellátnia, akkor mutatta csak ki az igazi valóját. Azt az énjét, amit
mindenki elől rejtegetett, ha kellett, akkor drogok vagy alkohol segítségével.
Egy lelki roncs volt, akinek pályáztak az életére, pedig a tagokon kívül senki
sem tudta, hogy ő a főnök. Az embereknek ő csak egy híresség volt, semmi más.
- És... te hogy kerültél ide? Mert a
hallottak alapján nagyon fiatal lehettél még - faggatózott tovább Jinki, ami
nem zavart, mert legalább kicsit feloldódott.
- Hát, ugyanazok ölték meg a családom, amikor
hét éves voltam, akik a főnök húgát. Engem elrejtett apám, így megmenekültem,
de még mindig hallom a fegyverek dördülését. Taemin apjáék jöttek segíteni, de
már késő volt. Szerencsére tudta, hol vagyok, így magához vett, mint apa
legjobb barátja. Nekem nem volt választásom, egyből bekerültem ide, amit nem
bánok. Taeminnel nagyon jó barátok lettünk, ezért lettem kinevezve a menedzserének is. Amit pedig olyankor teszek vele, azt
bőven visszaadja nekem, minden zokszó nélkül – röhögtem el magam a végére.
Általában mindig a legrosszabb melót bízta rám olyankor, vagy csak elküldött
melegebb éghajlatra, de ennyivel be is fejezte. Mindig is próbált jó irányító
lenni, aki nem csak büntet, de ad is. Az elitek közül páran már halottak
lennének, ha ő nem kaparta volna fel őket a földről.
Key és Sehun például rendes utcagyerek
volt. Amikor Taeminnel jöttünk haza egy munkáról, akkor látta meg a két srácot.
Szinte könyörögtek neki, hogy adjon nekik pár wont, hogy enni tudjanak, mert
napok óta nem jutottak élelemhez. Egy szó nélkül vette elő a pénztárcáját, és
egy kisebb összeget nyomott a kezükbe, majd elmentünk. Pár lépés után azonban
megállt, és visszament hozzájuk, míg én csak távolról figyeltem. Nem mondhatott
nekik sokat, de az biztos, hogy boldoggá tette vele őket, mert hatalmas
vigyorral az arcukon köszöntek el. Akkor még nem tudtam, hogy milyen
beszélgetés zajlott le közöttük, csak másnap reggel, amikor megjelentek a
főkapunál, és Tae beengedte őket. Bevette a srácokat a maffiába, teljes
ellátást ígérve nekik az elején, mivel utána már
úgysem lesz rá szükségük, hiszen lesz keresetük.
Baekhyunról és Woohyunról nem sokat
tudok, ők csak megjelentek egy nap mint tagok, bár Baek azt hiszem, már
régebben ismerte Taemint, de ennyi. Kyoungsoo és Irene pedig éppen menekültek
egy másik banda elől, és pont Tae-be futottak bele, aki Taóval volt. Valahogy a
kettő a hat ellen hallatán mindenki azt
gondolná, hogy a kettő veszít, kivéve, ha ők az
a kettő. Profi módon tudják használni a fegyvert, és gyorsabban is, mint
mások. Hát, valahogy így épült fel a
szűk elit kör, aminek a tagjai mára már elég gazdagok ahhoz, hogy ne kelljen
nélkülözniük semmit sem.
- Elaludtál? – lökdösött Onew.
- Nem, csak máshol járt a fejem, bocsi
– szenteltem újra neki a figyelmem. – Veled mi a helyzet? Nem tudok rólad semmit – kérdeztem rá, mert tényleg így volt.
Taemin és Tao már ezer százalék, hogy lenyomozták, és már a lábméretét is tudták,
de én, aki megmentettem az életét, és idehoztam, semmit.
- Az én életem nem túl izgalmas.
Legalábbis a tietekhez képest nem az. Amikor
megszülettem, a kórházban hagytak, mert nem kívánt gyerek voltam. Emiatt egy
intézetben éltem, ameddig nagykorú nem lettem. Közben elvégeztem az iskolát is,
de sajnos nem tudtam vele rendes munkát találni. Utána pedig idekerültem. Tudod,
mennyire megijedtem, amikor sétálás közben belecsöppentem egy lövöldözésbe? -
kérdezte mérgesen. Igazából láttam rajta, szinte sokkot kapott, és lépni sem
volt képes.
- Nem tehettem róla, hogy rosszkor
voltál rossz helyen – intéztem el egy vállrándítással az egészet.
- Azért valamennyire igaza volt
Taeminnek. Miért nem vittél inkább egy kórházba? – kérdezte ő is.
- Mert féltem, hogy utána a rendőrségre
mész. Láttad az arcunk, egyből rájöttél volna, hogy a híres színész menedzsere vagyok, és akkor nyakig lettünk volna a
szarban. Így legalább már te is ott leszel, ha véletlenül eljár a szád - adtam
a tudtára a dolgok menetét.
-Semmi sem bizonyítja, hogy én is tag
vagyok - adott egyből hangot a nemtetszésének.
- Nem? Kezdjük ott, hogy az egész hely
be van kamerázva. Ha ez nem elég, akkor már az ujjlenyomatod is szerepel nálunk. A harmadik pedig, írtál alá bármilyen papírt is itt?
- kérdeztem tőle, pedig nagyon jól tudtam, hogy igen.
- A dokinak csak, de mást nem - rázta
buzgón a fejét.
-Na, akkor sikeresen ott szerepel az
aláírásod a szerződésen is. Ahogy a chip is benned van már. Ez már bőven elég, hogy a zsaruk téged is vigyenek,
ha kell - nevettem el magam a végére. Szegény tényleg azt hitte, hogy ő csak
úgy van itt.
- De ez illegális - háborodott fel.
- Taemin évente egy vagyonnal támogatja
a rendőrséget. Saját lőgyakorlati termünk van, engedéllyel. A biztonsági
berendezésre is van engedély, valamint az acélból készült falakra is. Taemin
jobban van védve, mint azt te el tudod képzelni. Gyere, megmutatom - álltam
fel, majd megvártam, míg ő is követi a példám.
- Te még nem tudod, hogyan néz ki ez a
szárny. Háromszintes. Ahol most vagyunk, az a földszint. Felettünk vannak a
szobák, ahol a tagok szállnak meg, ha nem akarnak hazamenni. Itt is minden
szoba jelszóval védett, a folyosó pedig kamerázott.
Itt a földszinten van Taemin dolgozószobája,
a bár, az orvosi szoba, ez a gyülekező és az étkező meg konyha. Mint látod, itt
is minden védve van. Kívülről mindenhol ablakokat látnál, de igazából csak a
golyóálló acélfal van ott. Gyere - invitáltam magam elé, és tereltem lefelé a
lépcsőn. Hatalmas volt a nyugati szárny, de még fele sem a főszárnynak, ahol
Taeminék laktak.
- Nagyon fura ez a hely - morogta Onew,
miközben az üres szürke falakat nézte.
- Taeminnek ez az igazi otthona. Azért terveztette ilyenre, mert ez illik hozzá a
legjobban. A főszárnyban minden világos, hogy ne legyen feltűnő,kivéve a
szobáját, az ugyanilyen rideg. Az emberek szerint ő egy boldog, mindennel
elégedett személy. Itt van lent a fegyverraktár - adtam meg a jelszót az
ajtóhoz, ami utána kinyílt. - Itt csak a friss beérkezés van, ezek egy raktárba
kerülnek,szóval nem vészes - mondtam.
- Ha ez nem vészes, akkor mi? -
pislogott nagyokat,pedig csak ötven-hatvan fegyver volt ott.
- Ez csak egy kicsike. Úgy nagyjából
ezer-kétezer van. Tovább - indultam meg kifelé, majd egy újabb ajtót nyitottam
meg előtte.
- Ez elképesztő - tátotta el a száját a
gyakorlati terem előtt. Nem csodálkoztam rajta, hiszen a zsaruknak nem ennyire
modern, mint nekünk. Tae apja mindent megtett, hogy a fia biztonságban legyen,
ezért nem sajnálta a pénzt. Azt mondta neki, hogy ne foglalkozzon az árakkal,
csak védje meg magát.
- Majd megmutatod, hogyan lősz? -
kérdezte izgatottan.
- Persze, és neked is meg kell tanulnod
- mondtam neki, de valahogy nem lepődött meg rajta. Teljesen hétköznapinak
vette, hogy fegyvert kell fognia.
- Minho, miért mentettél meg? Taemin
mondta, hogy soha nem csináltál hasonlót - kezdte el a földet fürkészni.
Szegény biztos zavarban érezte magát.
- Nem tudom. Valamiért úgy éreztem,
hogy neked nem szabad meghalnod, hogy mellettem kell maradj. Megmagyarázni
viszont nem tudom - vontam vállat. Én is nagyon meglepődtem magamon, hogy azt
tettem akkor. Ha nem Tae legjobb barátja lettem volna, talán már nem kellene
élnem, hiszen ellenszegültem neki. Ez egy súlyos hiba, amit nem sokan élnének
túl. De Jinki... amikor megláttam ott a földön, nem tudtam otthagyni. Valami
van benne, ami felkeltette a kíváncsiságom, de fogalmam sincs, mi az.
- Aha. Tudod, csak azért élek, mert a
főnököd kíváncsi, miért tetted ezt - magyarázta meg a helyzetet. Gondoltam,
hogy valami hasonló lehetett mögötte. Nem lehet bárkit bevenni már a
szervezetbe, mert nem tudhatjuk, ki kém. Veszélyes Taeminre nézve. Nem jöhetnek
rá, hogy ő az egyik legnagyobb maffia vezére.
- Éhes vagyok - simítottam végig a
hasamon, mikor jelzett. Általában kapunk kaját a másik oldalról, de mivel a
család a hotelben eszik, ezért ezúttal ez
kimarad.
- Akkor menjünk enni - vont vállat
Onew, és elindult vissza. Én csak csendben követtem, holott tudtam, hogy a
lépcső előtti ajtón nem tud átjutni nélkülem. Amikor odaértünk, ezt ő is
észrevette, mert visszafordult, ezzel sikeresen nekem ütközve.
- Azért nem kell mindjárt fellökni az
embert - róttam meg, mire beharapta az alsó ajkát.
- Bocsánat - nyögte ki egy kis idő
után.
- Semmi baj, de ha nem állsz félre, nem
jutok oda az ajtóhoz - mutattam, mire félreállt, így betudtam írni a kódot.
- Mit eszünk? - kérdezte, mikor
beléptünk a konyhába.
- Valamit biztos - nyitottam ki a
hűtőt, ami mindig fel volt töltve valamivel. - Szendvics? - kérdeztem.
- Oké - hallottam mögülem a választ,
ezért elkezdtem hátraadogatni az alapanyagokat.
- Majd én megcsinálom - vette ki a
kezemből a kést.
- Jinki, te pihenj, majd megoldom -
próbáltam vigyázni rá. Nem akartam, hogy túl sokat mozgolódjon a sebével. Bár
erre már akkor is gondolhattam volna, amikor körbevezettem.
- Inkább én - ellenkezett tovább, ezért
inkább hagytam kibontakozni. Leültem mögé egy székre, és onnan figyeltem. Kész
élmény volt nézni, hogy milyen otthonosan mozgott a konyhában, annak ellenére,
hogy először volt ott.
- Minho, hol vannak a tányérok -
lebegtette meg előttem a kezét.
- Adom - pattantam fel, majd áthajolva
felette, kivettem a szekrényből kettő tányért és bögrét. - Kakaó? - mutattam
felé a dobozkát.
- Jó lesz - mosolyodott el. Amíg ő
felpakolta a szendvicseket és zöldséget a tányérokra, addig én megcsináltam az
italokat.Majdnem egyszerre ültünk le az asztalhoz.
-Jó étvágyat - vette el a bögrét, és
beleszürcsölt. Mindezt mosolyogva néztem, mert én is előbb ittam, mint ettem. -
Nagyon finom, köszönöm - tette vissza az asztalra.
- A szendvicsek is finomak - adtam én
is a tudtára.
Az evést végül egy szó nélkül fejeztük
be. Onew elég fáradtnak látszott, biztos nem volt kellemes érzés neki azzal a
sebbel ennyit mozognia.
- Majd később elpakolom, menj pihenj
egy kicsit - vettem el előle a tányért, és beraktam a mosogatóba.
- Nem vagyok fáradt - ásította el magát
a mondata végére.
- Látom, csak éppen lenyeltél egy vízilovat
egyben. Gyere, legalább üljünk vissza a kanapéra
- álltam meg mellette, mire végre beadta a derekát. - Sajnálom, hogy ezt tettem
veled - utaltam arra, hogy meglőttem, és hogy belekevertem a maffiába. De nem
tehettem mást, nem sodorhattam bajba Taemint.
- Lényegtelen, már itt vagyok - vont
vállat, és elindult vissza.
- Akarsz nézni egy filmet esetleg? -
kérdeztem, miután kényelmesen elhelyezkedett.
- Nézhetünk - bólintott, én pedig
nekiálltam keresni valami értelmesebb filmet, bár a legtöbb valami gyilkolászós volt, hiszen ebben éltünk.
- Akkor legyen ez - mutattam fel valami
kevésbé véresnek mondhatót, majd elkezdtem volna indítani, mikor Tao
idegbetegek módjára berontott, a frászt hozva ezzel mindkettőnkre.
- Elmondanád, minek van a telefonod, ha
egyszer nem lehet elérni rajta?! - üvöltötte le a fejem.
- Enni voltam, a telefon meg itt maradt. Miért kerestél? - kérdeztem higgadtan.
- Taemin apja egy halomszor keresett
téged, ahogy én is - fújtatta, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben. Tae
apja soha nem keres minket, csak ha baj van.
- Mmmi történt? - előzött meg a
kérdésben Onew.
- Taemint megfenyegették a vacsora
közben - válaszolt rá a mesterlövészünk.
- Ezért cirkuszolsz ennyire? Ez heti
szinten megtörténik - húztam el a szám.
- Ez most komolyabb. Emlékszel
Leonardra, az olasz mesterlövészre? - tette fel a kérdést, mire biccentettem.
- Amelyik éppenhogy
nem lett jobb nálad - erősítettem meg a válaszom.
- Az. Taemin apja vacsora közben kapott
egy dobozt. Az ő feje volt benne - rázkódott meg, ahogy ezt kimondta.
- Megölték? - kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, és egy levéllel, amiben az
állt, hogy a Taemin lesz a következő, elküldték ajándékba neki. Szóval öltözz,
mert megyünk a főnökért, és csak szólok, hogy jelenleg idegbeteg, még az apja
sem tudja megnyugtatni - adta a tudtomra. Nem csodáltam, ez egy elég komoly
fenyegetés volt részére, nem olyan, mint a többi. - Te is jössz, nem maradhatsz
itt egyedül - kapta le a fogasról az egyik kabátját, és odarakta Onew mellé.
- Szerintem... - kezdtem bele, de
inkább nem folytattam. - Gyorsan átöltözök - sóhajtottam, és siettem is az
emeletre. Nekem ott volt az egyik szobám, ami a munkám részét szolgálta. Itt
voltak a saját fegyvereim, a ruháim, amiket az éjszakai életben hordtam, és
ilyen esetekre egy-két zakó, ing és nadrág is. Taemin menedzsereként
nem jelenhettem meg mellette melegítőben, az kínos lett volna.
Sietve kaptam magamra az első szettet,
ami a szekrényben volt. Fekete farmer, halványkék ing és egy nyakkendő. Az
elején gyűlöltem, hogy ilyeneket kellett hordanom. Olyan kényelmetlenül éreztem
magam bennük, de mára már megszoktam őket.
- Itt vagyok - álltam meg meglepetten
Onew és Tao mellett. Ugyanis a Nyúl valamin nagyon mosolygott.
- Induljunk - nyitotta az ajtót Tao, és
mentünk. Jinki sajnos így sem nagyon került ki, mert a mélygarázsba vezettük,
ahol a család autói, motorai voltak.
- Ezek mind az övék?
- ámuldozott Jinki.
- Aha. Bár az apja csak egyet használ,
azt elvitte, egyet Taeminék is, és van még három másik
itt, meg egy fent a háznál, az Tae kedvence. Motorból pedig csak ez a három van.
Kettő Taeminé, az a fekete meg az enyém - sorolta el neki.
- Mi melyikkel megyünk? - kérdezte
kíváncsian. Vele valahogy sokkal felszabadultabban beszélt, mint velem. Nem
igazán tetszett ez a helyzet.
- A terepjáróval - mutatott rá a böszme
járműre. - Golyóálló, és sokkal könnyebb vele
menekülni, ha ilyenre sor kerül. Nem hozhatjuk haza azzal a kocsival,
amelyikkel ment, mert nem tudhatjuk, hogy nem buherálták-e meg - informálta
mindenről Jinkit, aki lelkesen hallgatta. Tao sokkal ijesztőbb volt nálam, nem
tudtam ép ésszel felfogni, hogy tőle miért nem tart.
- Mehetnénk? - ültem be az anyósülésre,
mire Tao mellém, Jinki pedig mögém ült. - Kérlek, csak most az egyszer vezess
normálisan - néztem Taóra, aki csak vigyorgott egyet, majd felpörgette a
motort, és kifarolt.
- Így gondoltad? - kérdezte,
visszatartva a röhögést.
- Lényegtelen - legyintettem. Ő egy
vadállat volt. Minden téren, ami Taeminnel kapcsolatos volt. Mindannyian az életünket
adnánk érte, de szerintem ő lenne az első, aki akár egy golyózápor elé vetné
magát, hogy megvédje őt.
Normális esetben körülbelül fél óra
lenne az út, de Tao ezt negyed óra alatt megtette, megszegve a
sebességkorlátozást. Szerencsére a lámpáknál megállt. Jó, hogy a rendőrséggel
jó a kapcsolatunk, mert Taónak már nem lenne jogsija, ahogy néha Taeminnek sem.
Látszik, kitől tanult a legtöbbet.
- Minho, te menj be érte, mi kint
megvárunk. Jinki,te pedig meg se szólalj, ha Tae nem kérdez. Nem szeretnék véres autóval hazamenni - adta ki az
utasításokat Tao, mikor leparkolt. Onew ijedten nézett rám, de sajnos nem
tudtam megnyugtatni, mert minden igaz volt. Képes lett volna lelőni az autóban
is.
- Megyek - túrtam bele a hajamba, és
sietve haladtam ki a parkolóból, fel a lépcsőn. Elegem volt már a mélygarázsokból.
- Megjöttél végre? – ütötte meg a fülem
Taemin apjának a hangja, amitől kihagyott a szívem egy ütemet. Nem féltem tőle,
apám legjobb barátja volt, nem bántana, de azért büntetést ugyanúgy
kiszabhatott rám is.
- Elnézést, többet nem fordul elő -
hajoltam mélyen meg előtte.
- Minho, vigyázz ma vele, vidd haza, és
hagyd békében. Teljesen megőrült - mondta, miután kiegyenesedtem.
- Nem csodálom, fél - sóhajtottam.
- Nem fél, egyáltalán nem. De tudod, milyen
kapcsolatban voltak Leonarddal. Szinte azonnal
jóban lettek, és mindig beszéltek egymással,erre itt a feje. Bosszúszomjasabb,
mint valaha. Lassan már én félek tőle, főleg, hogy azt a lányt is megölette ma.
Szerintem túlzás volt, de hagyjuk. Vidd haza - biccentett az ajtó felé.
Kirázott a hideg attól, amit mondott. Fél a saját fiától. Akkor ezek után mi
mire számítsunk?
Remegő kézzel nyitottam be a szobába, ahol volt, mire egy váza csapódott mellettem a
falnak.
- Közel volt- pislogtam nagyokat, majd
körbenéztem. Az összes bútort darabokra törte, amit lehetett. Úgy nézett ki a
szoba, mint egy csatatér.
- Mit nézel?! - förmedt rám idegesen.
- Izé... semmit - nyögtem ki neki
nagynehezen. Meglepődtem, hogy megremegett a hangom közben.
- Menjünk! - parancsolta, és kisétált a
rommá tört helyiségből. Egy szó nélkül követtem, nem mertem mondani semmit.
Ennyire dühösnek még nem láttam soha.
- Taemin, minden rendben? - lépett elé
Krystal.
- Persze. Egy kicsit rosszul lettem
csak, de semmi komoly. Apa felkísért, pihennem kellett - mondta mosolyogva,
mintha semmi baja nem lett volna. Tehát csak a bennfentesek tudtak az ajándék
tartalmáról.
- Sajnálom, hogy nem tudtunk több időt
beszélgetni - hajtotta le szomorúan a fejét a csajszi. Szép lány volt.Nem az az
agyonsminkelten szép, hanem alapból is.
- Bepótoljuk, ha visszajössz a
turnédról. Most viszont szeretnék menni, muszáj aludnom egy kicsit - rázta le
finoman a lányt.
- Rendben. Akkor majd beszélünk - állt
továbbra is ugyanott.
- Ígérem - mosolygott rá megint Tae,
majd megölelte. - Vigyázz magadra, szia - engedte el, és már haladtunk is
tovább.
Az ajtóig emberek tucatja bámult rá vagy sikkantott fel. Egy lány pedig félénken
toporgott mellette. Gondolom, autogrammért vagy
közös képért. Megijedtem. Attól tartottam, hogy elküldi majd a fenébe, hogy
akadjon le róla. Egyszer megtörtént, és hónapokig rágódtak ezen a riporterek,
közösségi oldalak. Tae ezután egy premier előtti vetítésre hívta meg a lányt,
és együtt nézte meg vele a filmet, hogy leszálljanak róla.
- Gyere, nem harapok - zökkentett ki a
kedves hangja, és mire észbekaptam, már mellette állt, és lőtte a közös
szelfit. Soha nem tudtam megérteni, hogyan volt képes az ilyen
hangulatváltozásra, még ha csak meg is játszotta. Más lehet, hogy nem, de én
láttam rajta, hogy a háta közepére sem kívánta ezt.
- Hoztad Onew-t
- jelentette ki közömbösen, majd beszállt előre, Tao mellé, aki csak némán a
vállára tette a kezét, ezzel kifejezve a részvétét.
- Minho, lassan? - pillantott rám a
visszapillantóban, de meg sem várva a választ, újból eljátszotta ugyanazt, amit
előtte. Onew ijedten kapott a kezemhez, és szorította meg. Megnyugtatott a
tudat, hogy nem csak nekem volt halálfélelmem. - Átnéztem pár olasz biztonsági
kamerát, amik a napokban történteket rögzítették
a helyszínen. Elküldtem neked azt, amelyik tartalmazza a halálát, és azt is,
amelyiken látszik, ki az elkövető. Maszk van
rajta, de az okos nem öltözött át utána, így a másik felvételen már az arca is
jól kivehető - törte meg a rövid csendet Tao. Tae meg elnevette magát, bár nem
a boldog nevetése volt.
- Meglepett volna, ha te ezt nem teszed
meg azonnal. Köszönöm - komolyodott el a végére.- Ezerszer rosszabbul fog
járni, arról kezeskedem. Mivel tudjuk, ki az, így könnyebben elkapjátok nekem.
Nem akarok személyesen végezni vele, de szeretném, ha a legfájdalmasabb és
leglassabb halálban részesítenéd, mindezt felvéve. A videót pedig küldd el a főnökének - mondta el a tervét Taónak, aki
bólintott.
- Holnap estére meglesz minden -
biztosította Taemint. Mindeközben Onew kiszorította a kezemből az összes vért.
- Hogy érzed magad, Onew? – fordult egy pillanatra hátra.
- Ö… egész tűrhetően – makogta, én
pedig próbáltam kihúzni a kezem a szorításából, mert kezdett zsibbadni. Már
majdnem teljes volt a siker, de az utolsó pillanatban utánam kapott, közben
rémülten nézett rám.
- Jó ezt hallani. Két nap múlva lesz
egy feladatod Minhóval. Amolyan gyerekjáték az egész. Fegyver sem kell hozzá…
- Megcsinálom egyedül – vágtam a
szavába.
- Majd én eldöntöm, ki mit csinál,
világos!? – emelte fel a hangját, sőt, szinte már kiabált. – Te hoztad ide,
szóval akkor tanítsd is be. Majd otthon elmondom a teendőket. Rendben, Onew? –
Halkult vissza a végére.
- Igen – mondta valamennyire
határozottan a mellettem ülő. Alig vártam, hogy hazaérjünk végre, de az a húsz
perc is egy örökkévalóságnak tűnt. Talán Tao
volt az egyetlen, akit nem zavart Taemin viselkedése. Ugyanolyan nyugodtan beszélt
vele, mint bármikor máskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése